Hallott-e már valaki valamit a spanyol rajzfilm iparról? Nos, hát forró temperamentumú, bikagyilkos „barátaink” nem éppen erről híresültek el, de azért ők is firkáltak az ó-időben. Az ilyen jellegű próbálkozásaik egyik mellékterméke a Mofli, az utolsó koala (1986), amit kis hazánkban is vetítettek (ugyan, csak egyetlen egyszer) a 90-es évek elején.

A történet a 21. században játszódik. Az emberiség urbanizált, globalizált, de legfőképpen irtotta a flórát és a faunát. Az állatok egy része már régen kihalt ráadásul néhányan az utolsó példány levadászásában és kipreparálásában lelik örömét. A legújabb célpont az utolsó koala, aki Rivermind-ben tengeti eukaliptuszban gazdag, békés mindennapjait. Mofli azonban nincs egyedül. Egy Corinna nevű kislány mindent megtesz azért, hogy megmentse…

A látvány már 80-as években sem volt a technika csúcsa. Bár a hátterek még mindig szépek (nekem mindig is bejöttek a kézzel festett tájképek), de a karakterek néha igen csak érdekes főleg mikor mimikát akarnak ábrázolni rajtuk. Az animáció a korhoz képest közepes minőségű, de kevés az ismétlődő animáció és az állóképek száma sem látványos. Az opening és az OST fülbemászó, a magyar szinkron pedig jó, de a szájmozgást nem mindig követi a beszédhang.

A karakterek változatosak és egytől egyig emlékezetesek ráadásul beszélő névvel rendelkeznek. Mr. Money, Dr. Téboly, Csalez Lopez, Tromboletti…stb. Nincs közöttük velejéig romlott, kifejezetten gonosz szereplő, de pont ez az egészben az elgondolkodtató.

Spoiler ON Nos ez idáig igyekeztem spoiler mentesre venni a figurát és kicsit szárazabban, lényegre törőbben fogalmazni, de most térjünk át arra, hogy miért is szeretem én ezt a rajzfilmet, már több mint húsz éve. Az ok pedig igen egyszerű, mégpedig maga a választott téma. Az állatszeretet és természetvédelem ugyanis mióta az eszemet tudom közel áll hozzám és Mofli az utolsó koala a célközönséghez képest intelligensen bánik velük. Nem erőszakosan, hanem fokozatosan építi fel a történetet, nem akar minden rész végére egy jó „tanáccsal” szolgálni, mint pl.: A bolygó kapitánya és erőltetés sincs benne, mint az Avatarban és ezzel többet elér, befészkeli magát az ember agyában. A maga egyszerű, természetességében úgy jó, ahogy van. Talán ebben rejlik az ereje, illetve a szereplőkben.

Corinnával ugyanis könnyű azonosulni és egyszerűen ragályos az ő állatszeretete, akarata és Moflihoz való ragaszkodása. Viszont naiv és egyszerű lélek, ami sebezhetővé teszi, és maga is bevallotta, hogy egész életében ilyen akar maradni, hogy vigyázni tudjon a „bogaraira”.

Nála érdekesebb és összetettebb karakter, Bruno (a gyermekkori barátja). Ő alapjában véve szereti a természetet és az állatokat, de nem annyira szenvedélyesen, mint Corinna és vágyik valami másra is. Kíváncsi, világot akar látni és ezekért akár képes eldobni azokat az értékeket, amiknek eddig a birtokában volt. Röviden fel akar nőni, hogy a többiekhez hasonlóan ő is a saját önző értékrendje szerint éljen. Az emberek többsége szerintem olyan, mint Bruno nem gonoszak, vagy jók inkább tudatlanok vagy egyszerűen nem gondolnak bele egy másik élőlény helyzetébe.

Mint említettem a „rossz” fiúk sem velejéig romlottak inkább helyesebb rájuk nézve az „önző” jelző. Mindannyian valamilyen célból akarják megszerezni a koalát és pont ezért nem lehet soha egyikőjüké sem. Trombolettiék cirkuszi látványosságot akarnak csinálni belőle, Mr. Téboly tanulmányozni óhajtja, míg Mr. Money pedig a gyűjteménye részévé kívánja tenni. Nos kezdjük a végén. Mr. Money és Rebeka jó dolgában nem tud mit kezdeni magával és ezért találnak ki különböző, kegyetlen hobbikat. Egyszerűen képtelennek beérni a valósággal. Rebeka, mindent, ami természetes vagy gyakori „közönségesnek” nevez és mindent megtesz, hogy unalmát enyhítse. Ritka dolgokat gyűjt, és a hétköznapiakat megpróbálja átalakítani valami mássá. Képtelen boldog és elégedett lenni. Tulajdonképpen inkább egy szánalomra méltó szereplő, mint hogy tiszta szívből lehessen gyűlölni. Ugyanez vonatkozik a nagyapjára is. Iván és Csalez Lopez - a két csatlósuk- pedig az egészet csak a pénz miatt csinálja, nem igazi vérszomjból. Meg lehet érteni a motivációjukat, de amit tesznek vagy tenni próbálnak megbocsáthatatlan. Ezekben a szereplőkben ugyanis meghalt valami. Hívhatjuk szeretetnek, jóérzésnek, reménynek vagy bárminek és pont ezért szeretnék elkapni a koalát, hogy ezt az űrt kitöltsék, de ha még sikerülne is a tervük, akkor sem nyernének vele lényegében véve semmit.

Trombolettiék kevésbé érdekesek és inkább poénforrásként szerepelnek, de azért az ő céljaik is önzőek. Kiszakítani egy élőlényt a természetes élőhelyéről és pénzért mutogatni, hát… ja.

Mr. Téboly egy kicsit kilóg a sorból ugyan lökött meg minden, de a lelke egyáltalán nem halott. Szenvedélyesen végzi a munkát és szándékai az állat szempontjából nem feltétlenül rosszak csupán önzőnek.

Végére hagytam a címszereplőt. Nos Mofli nagyon aranyos rajzfilmfigura, megvan az az extra bája, ami kell, hogy a jó ügy mellé állítsa a gyerekeket. Látszik, hogy a készítők szimbólumnak szánték emblematikus figurának, csak hát a céljukat nem érték el, mert a sorozat sajnos nem aratott valami nagy sikert. Ettől függetlenül megvan a maga ereje a karakternek. Ő a jövő, a hit abban, hogy a következő generáció számára sikerül az emberiségnek megőrizni a Föld élővilágát és ehhez szemléletváltozás kellett. Sajnos még ma is kell és ez a sorozat okosan a kisebbeket célozza be. Ezt egyszerűen nem lehet elég korán elkezdeni! Sőt a végén megpendíti azt a lehetőséget is, hogy mi lenne, ha végül elveszítené Corinna a koalát és ez emeli jóval az átlag felé.

„Corinna: Papa, nem vagyok a régi.

Apja: Gyere ide Corinna. Látod, az utolsó koala már örökre a miénk marad.

Corinna: Bárcsak ilyennek láthatnám Moflit… ilyennek, mint ezen a képen, de azok a gonosz emberek megölték

Apja: Ennek így kellet lennie Corinna. A világ tele van ilyen emberekkel, de egyszer az olyan emberek lesznek többen, amilyen te is vagy, akik annyira szeretik és óvják az állatokat, hogy soha, soha nem pusztulhatnak ki a koalák.”

Azonban ez a remény sorozata, ugyan bevallja, hogy jelenleg rossz a helyzet, de a jövő alakítása változtatása azoknak a gyerekeknek a kezében van, akik ezt a sorozatot nézték/nézik, és ezért engedi, hogy végén megússza a koala az egészet. Jobban szoktam szeretni a keserédes véget, de ide egyszerűen nem illene, gyilkosan és rombolóan hatna. Spoiler OFF

https://www.youtube.com/watch?v=VKSfj02RsNE

Összegzésképen mit írhatnék? A Mofli az utolsó koala egy ízig, vérig gyerekeknek szóló 80-as évekbeli mese, de valójában több annál. Egy szemléletet közvetít, ami ma éppúgy aktuális, mint 20 évvel ezelőtt. Sorra hallnak ki az állatok, globális káosz van, HARPP és még sorolhatnánk.

Lehet, hogy az idő vas foga nem volt kíméletes és megkopott ez a sorozat külcsíne, de többet ér a maga nemében, mint bármelyik Disney rajzfilm. Ráadásul a belbecs mellet igazán mókás pillanatokkal is gazdagabb lehet a gyerkőc, illetve a sci-fi kütyük is nagyon jópofák. Szóval mindenképpen egyedi sorozatról van szó, nem egy vérmesen erőszakos valami, és ami lényeg nem buta. Már gyerekként is ki nem állhattam, ha hülyére vettek. Számomra sokat jelent ez a sorozat és nem különösebben zavar, hogy nem tökéletes (ezért nem is kap százalékos értéket, mert elfogult vagyok). Sajnos gyakorlatilag beszerezhetetlen magyarul. Egyedül a 10-es rész van fent a neten. Nos nekem ezen felül megvan a 6,7, 11, 12, 13. rész digitalizálva és ha van rá igény, akkor megpróbálom feltenni az indára vagy a youtubera, de különösen a 6. rész minősége nem valami fergeteges és segítségre lenne szükségem hozzá, hogy a képminőségen tudjak valamit javítani

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.